Legkeresettebb alkotók
  • Aba-Novák Vilmos keresett alkotó
    Aba-Novák Vilmos
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János

Erdélyi Ferenc Tanulmányok

  1. Erdélyi Ferenc - Irgalmasság

    1. Az elmúlt csaknem másfél évtizedben - elsősorban a műkereskedelem gyors fejlődése révén - számos kevésbé ismert, sőt szinte teljesen elfeledett festői életmű került az érdeklődés középpontjába. Gróf Batthyány Gyula, Frank Frigyes vagy éppen Basch Andor neve ugyan korábban sem volt ismeretlen, de rangjuknak megfelelő értékelésük sokáig váratott magára.

      Hegedűs Béla életműve néhány évvel ezelőtt a teljes elfeledés homályából bukkant fel, ma már - az aukciós sikerek hatására - neve újra ismertté vált. Erdélyi Ferenc művészete még egy-két évvel ezelőtt is fehér folt a modern magyar festészet térképén, hiszen igazán komoly művei az elmúlt időszakig csupán korabeli reprodukciókról voltak ismertek. A Magyar Nemzeti Galéria Árkádia tájain című kiállításának kitűnő katalógusa közölte két húszas években készült, lappangó művének fényképét, ám ezek is csak közel nyolcvan éves, elsárgult újságok lapjairól kerülhettek a kötetbe. A tárlat rendezői kiemelték Erdélyi stílusának feltűnő rokonságát a Szőnyi-kör klasszikus hangú festészetével, elsősorban Aba-Novák és Derkovits korai alkotásaival. A mélyebb elemzés - a festő műveinek ismeretlensége miatt - elmaradt, ám a reprodukciókon közölt képek kvalitása sokak érdeklődését felkeltette. A kiállítás óta négy év telt el, s végre a maguk valójában tanulmányozhatjuk Erdélyi fontos alkotásait, felidézhetjük sokáig elfeledett életútját.

      Erdélyi Ferenc 1904. május 4-én született Budapesten. Már tizenkét évesen festett, s 1919-ben felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Iskolába. Két évvel később átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Benkhard Ágostnál és Rudnay Gyulánál tanult. Képeinek komor hangulata, színeinek sötét tónusa elsősorban utóbbi mesterének hatását bizonyítja. 1923-ban megkezdte évtizedekig tartó utazásait, melyek során szinte teljesen bejárta az európai kontinens nyugati felét, de hosszú időt töltött Afrikában és Amerikában is. Párizs után egy évig Madrid, majd Barcelona következett, azután Alexandriában és Kairóban járt. 1924-ben fél évig Algírban élt, ahol számos arcképmegrendelést kapott az ország kormányzóitól és kancellárjaitól. Utazásai során szinte valamennyi említett városban kiállítása volt, sőt 1926-ban New Yorkban és Philadelphiában is bemutatkozott. Pályájának egyik legnagyobb sikerét a brüsszeli Galerie d’Art Kodak-ban, 1927 végén rendezett kiállításával aratta, melyről a belga sajtó, az ország jelentős kritikusai általános elismeréssel emlékeztek meg. A következő év elején visszatért Budapestre, ám röviddel ezután Svájcba, Finnországba, majd Hollandiába ment. Az 1930-as évek első felében Hágában és Amszterdamban élt. 1936 őszén holland feleségével visszatért Magyarországra, ám három év elteltével New Yorkba utazott. Végleg letelepült Amerikában, ahol a festés mellett haláláig művészképzéssel foglalkozott. Először még Hágában, a Holland Művészeti Akadémián tanított, majd Pasadénában, 1945-től pedig a Dél-Kaliforniai Egyetem művészeti tanszékén oktatott. 1959-ben halt meg Los Angelesben.

      Erdélyi Ferenc festészete, ahogy most vizsgált alkotása is bizonyítja, jól illeszkedik a húszas évek Európájában megerősödött neoklasszikus stílusirányzathoz. A tízes évek avantgárd mozgalmainak kifulladása, a formabontó izmusok lecsendesedése után a festők jelentős része a múlt elutasítása helyett éppen a tradíciók tiszteletét hangsúlyozta. A hagyományos témák és ikongráfiai típusok újraélesztése, a realisztikus megformálás és a precíz rajz egy új, persze modernebb - Cézanne és a kubizmus tanulságait felhasználó -akadémizmus, egy igazi "múzeumi" festészet kialakulását eredményezte. Magyarországon Szőnyi és a köré csoportosuló fiatalok, zömében a 19. század utolsó évtizedében született generáció legjobbjai váltak az irányzat prominens képviselőivé. Erdélyi - bár csaknem tíz évvel fiatalabb volt náluk - sokukkal találkozhatott a főiskolán, hisz többek között Aba-Novák, Paizs Goebel és Patkó is 1920 körül még hallgatója volt az intézménynek. A most bemutatott, 1928-ban készült festmény leginkább Szőnyi korai alkotásaival állítható párhuzamba: klasszikus beállítás, erőteljes fény-árnyék kontrasztok, Rembrandt műveit idéző, sötét tónusú kolorit jellemzi. Erdélyi műveivel kapcsolatban a korabeli kritika is szinte kivétel nélkül a klasszikus hagyományok megújuló továbbélését emelte ki. Hangsúlyozták rokonságát Breughel, Rembrandt, Greco és Goya művészetével, kiemelték képeinek drámai erejét, előadásának kendőzetlen egyszerűségét.

      Erdélyi Ferenc művészetének megismerése, elemzése és értékelése csak most indulhat meg, hiszen munkái mindeddig lappangtak, s ma is csupán néhány főműve vált ismertté. Az elkövetkező időszakban azonban - az elmúlt évtized tanulságai alapján - bízvást remélhetjük, hogy itthon és külföldön sorra bukkannak elő alkotásai. Így rövidesen tisztább és precízebb képet rajzolhatunk a hazai neoklasszicista irányzat egy több mint fél évszázad óta elfeledett alkotójáról.

      Analógiák Szőnyi István: Bethsabé, 1923, magántulajdon

      REPRODUKÁLVA
      Modern magyar festészet 1919-1964, Kieselbach Tamás, 2004, 195. kép

      IRODALOM
      Marius Renard: Un Peintre de la Détresse humaine, Francois Erdelyi. In.: Savoir et Beauté (Brüsszel) 1927. dec. 529-538. l.
      MP

  2. Erdélyi Ferenc - Irgalmasság
    1. Erdélyi Ferenc művészete tipikus példája annak, ahogy az általánosságra törekvő, stílustörténetben gondolkodó művészettörténetírás előtt természetszerűleg rejtőzködővé vált életműveket az elmúlt évek műkereskedelmi érdeklődése hirtelen vagy fokozatosan, de nagy érdeklődést kiváltva állította az előtérbe. Molnos Péter 2004-es írása óta, mely még a felfedezésre váró életművek közé sorolva mutathatta be Erdélyi képeit, számos remekbe szabott festmény került elő, s került aukcióra. Stilisztikai eltéréseik ellenére ezek a művek mind az 1920-as évekből valók, ami leginkább abból adódik, hogy Erdélyi főiskolai éveit követően igen hamar - hosszabb-rövidebb időre - külföldön próbálkozott a letelepedéssel. Az előkerült alkotások között található nem egy olyan mű, amely stílusát tekintve leginkább Istókovits Kálmán olykor tiszta, élénk színekben megfestett, olykor erős fényárnyék tónusellentétekben megragadott, tág horizontú heroikus jeleneteire emlékeztet, mint például a Barna hajú lány kék háttérrel 1926-ból vagy az Asztalnál 1924-ből. Kalapos önarcképén Erdélyi a korszak jellegzetes művészideálját vagy szerepét öltötte magára. Ez a kép Istókovits hasonló önarcképe mellett Jeges Ernő, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és Nagy Imre szerepjátszó felfogásmódjával áll rokonságban, azaz az Olgyai-tanítványok körével, akik a főiskolai grafikus műhelyben nemcsak Uitz Béla és Nemes-Lampérth József aktivizmusának zaklatott, expresszív rajzmodorát utánozták, de folytonos analízisnek vetették alá a régi nagy mesterek grafikai technikáit is, amelyhez a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállításai szolgáltak forrásul. Így kerültek előtérbe Rembrandt erős fény-árnyék kontrasztra építő rézkarcai, és egyáltalán a hagyományos bibliai és mitológiai témák utáni vágy, amelyhez a reneszánsz és barokk grafikai lapok számos ikonográfiai előképpel, kompozíciós ötlettel szolgáltak számukra. Ugyanakkor Erdélyi korai festményeinek komor hangulata, drámai kompozíciói, színeinek sötét tónusa akár Rudnay Gyula hatását is bizonyíthatja, aki neki is, ahogy Istókovitsnak, főiskolai mestere volt. Erdélyi Ferenc 1919-ben nyert felvételt az Iparművészeti Iskolára Budapesten. Két évre rá a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Benkhard Ágostnál és Rudnay Gyulánál. Innen kikerülve 1923-ban kezdte meg nyugati utazásait. Előbb Párizs érdekelte, innen egy évre Madridba és Barcelonába távozott, azután Algír és az egyiptomi Alexandria és Kairó következett. 1927-ben Brüsszelben állított ki a Galerie d Art Kodak-ban, melyről a belga sajtó elismeréssel emlékezett meg. 1928-ban tért vissza Budapestre, ami valószínűsíti, hogy az aukcióra kerülő olajfestményt Pesten készítette. Később Svájcba, Finnországba, majd Hollandiába utazott, ahol 1936 őszéig a Holland Művészeti Akadémia tanáraként élt Hágában és Amszterdamban, holland származású feleségével. Magyarországra való visszaköltözésük után nem sokkal, 1939-ben New Yorkba távoztak. Pasadenában, a Dél- Kaliforniai Egyetem művészeti tanszékén oktatott 1959-ben bekövetkezett haláláig. Erdélyi Ferencről brüsszeli kiállítását követően úgy nyilatkozott a sajtó, mint ,,az emberi szenvedések festőjéről , szegények, vakok ,,megrázó erejű ábrázolójáról. Ha a Küzdelem című vásznára és az imádkozó asztaltársaságokat bemutató csoportképeire gondolunk, valóban arról van szó, hogy az elesettek, nélkülözők életébe nyerünk általuk bepillantást. Ahogy a Zenehallgatás című kép is a holland parasztzsánerek, falusi kocsmajelenetek témáját dolgozta fel. Ahogy azonban ezek az előképek sem pusztán realista leírásai a valóságnak, ugyanúgy Erdélyi sem csak ezért nyúlt vissza a régi művészethez. Közepén, a gitáros alakja mögötti asztalon, az üres tál és a boroskancsó mellett nyitott könyv fehérlik, a sötétlő kép középpontjára vonzva a tekintetet, erre a misztikus asztalra, amely egységbe forrasztja a társaságot. A zenei hang lelkekre tett hatását a felvillanó fehér és sárgálló fények drámája teszi érzékletessé, amint a szereplőkre rávetül, akik önmagukba mélyedve, egymás tekintetét kerülve csak a zenére koncentrálnak, amely eloldozza őket a mindennapok gondjától. A reális formákban a szimbólum mutatkozik meg. Mint ahogy a Zenehallgatás, úgy a vele egy évben festett - Irgalmasság néven ismert - aukcióra kerülő kompozíció is a Szőnyi-kör, azaz az Olgyai-csoport festészeti és grafikai alkotásainak vonzásköréből való. Ez is a zsíros múzeumi piktúra, a hagyományos témák és ikonográfiai típusok újraélesztésével fáradozó, a realisztikus megformálás reneszánszát eredményező klasszicizálás körébe sorolható. Elsősorban Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István 1919-24 közötti alkotásaival állítható párhuzamba, melyeket a klasszikus beállítás mellett erőteljes fény-árnyék kontrasztok, Rembrandt műveit idéző, sötét tónusú kolorit jellemez. Erdélyi műveivel kapcsolatban a korabeli kritika is szinte kivétel nélkül a klasszikus hagyományok megújuló továbbélését emelte ki. ,,A klasszikus formát hirdeti, a mérték, a teljesség és lezártság felelősségét , valamint az árnyékba burkolózó valóság rejtett, csupán a fények előretörésével megmutatkozó dimenzióit. Az Irgalmasság nem egy napfényben fürdő tájba helyezett aktot állít elénk, hanem egy meghatározatlan fényforrásból megvilágított, sötétben pihenő, alvó női aktot, akinek telt idomai Aba-Novák aktjait juttatja eszünkbe. Mint Tiziano Vénuszképein a szolgáló, itt is egy nő térdel az akt mellé egy tál gyümölcsöt nyújtva át. Mintha az isteni valóság kiengesztelésére szolgáló áldozat átadásáról lenne szó - a természet ajándékai, gyümölcs, a korsókban ital és a női test. Ugyanaz a misztikum, a rejtett utalások világa, mint a Zenehallgatás beleérző, a hallgatás áhítatának önmagukat átadó szereplői esetében, vagy az imádkozó asztaltársaságok esetében, ahol a csend és a csendben megjelenő transzcendencia válik ténylegesen is láthatóvá a képeken. Itt is a csend és a titokzatosság a kép tulajdonképpeni témája, mely egy modell és egy szolgáló kettősében válik megtapasztalhatóvá. Súlyos mondanivaló, drámai jelenet, valódi múzeumi festmény. Főmű. Irodalom:Molnos Péter: Elfeledett életművek. Erdélyi Ferenc (1904-1959), Artmagazin, 2004. május

      Szerepelt: Kieselbach Galéria, 35 aukció, 153 tétel

      Reprodukálva:
      Kieselbach Tamás: Modern Magyar Festészet 1919-1964, Budapest, 2004, 162 . oldal
      Abigél Galéria

  3. Erdélyi Ferenc - Kompozíció
    1. Erdélyi Ferenc festő és grafikus, tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolában kezdi, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatja, ahol mestere Rudnay Gyula.1928-ban Belgiumban kiállított művei közül kettőt a belga állam megvásárol. "Ez alkalommal a Brüsszelben megjelenő Savoir Beauté egyik számában Marius Renard, a lap szerkesztője, beható tanulmányt írt róla, mint az emberi szenvedések festőjéről. Rámutat fejlődése egyes elemeire, meglepi az a mély érzés, mely alakos képeiből kisugárzik, a szegények, az elesettek, a vakok életéből vett megrázó erejű képekből, melyeket mind egyszerű környezetrajzban állít elő. A belga kritikát előadásának egyszerűségével, mély drámai erejével és rajzbeli mélységével kapta meg. Nem csoda, hogy két művét a gandi és brüsszeli múzeum szerezte meg."

      Kompozíció című festményén mulatozásból hazafelé tartó társaság vonul keresztül egy kőhídon. Erdélyi, mesterének Rudnay Gyulának kedvelt motívumát használja itt fel. Kánai menyegző című alkotásán Rudnay a jelenet hátterében hasonló hidat ábrázol, melyen lovasok haladnak át. Erdélyi festményének hangulata, a híd íve alól előtörő fényáradat, mind pedig az azon átvonuló tömeg megjelenítése Rudnay hatását tükrözik.

      Erdélyi az 1930-as évek végén Amerikába költözött és Detroitban él.

      Kiállítva:
      Deák Dénes-hagyaték árverése. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház, 1995. május 8-12.

      Irodalom:
      Magyar Művészet, 3.évf. 1927. 3.sz. 164.
      Magyar Művészet, 4.évf. 1928. 8.sz. 638., 660.